Vajna Ádám a legfiatalabb költőgeneráció egyike, első verseskötete 2018-ban jelent meg a zseniálisabbnál zseniálisabb borítókkal megjelenő Scolar Live sorozatban.
Ez nem egy koncept-kötet, a versek szerteágazóak, de mindenben megfigyelhető egy bizonyos humor, kikacsintás, hogy azért annyira nem kell őket komolyan venni. Az egyik legjobb versben, a "Kanáripárom huszonnégy óra alatti elvesztésére" címűben is benne van a humor, még ha a halál, egy általunk szeretett valaki elvesztésének feldolgozhatatlan témájával is foglalkozik.
A versekben sokféle helyszín (Montenegró, Elzász, Pilis, Fiume, Szlovénia stb.) és sokféle történelmi kor is megjelenik, valamint sokféle nő. A rövid, max. 2-3 oldalas versek közül van pár ami nem nagyon érintett meg, de azokban is előfordul egy-egy olyan sor, gondolat, "dalrészlet", ami kiemelendő.
"A föld gömbölyű" c. az egyik legrövidebb, de nagyon jól kifejezi a nyelvi korlátainkat, az "Albrecht Dürer rinocérosza" választ ad a borítóra, "A Hesbonbeli halastók cégstruktúrája" pedig az egyik legszórakoztatóbb módon mesél a bürokratikus balgaságokról. És itt van még a "Fiume vajúdása" is, ahol Kőrizs Imre szavaival "egy hirtelen perspektívaváltással, a vers ultrahangos készülékén át egy anyaméhbe vethetünk futó pillantást, hogy a 'Fiume vajúdása' a csúcsponton, egy baljósan bájos Kádár-kameóval érjen véget".
Kanáripárom huszonnégy óra alatti elvesztésére
A kanárik is meghalnak,
mint az ember, szomorúságukban,
nézik a társukat a kalitka padlóján,
hisz az is meghalt, és meghalnak,
de nem elkapnak valamit a döglött társuktól
vagy ijedtükben, megpillantva őt, szívrohamot kapnak,
nem, a kanárik addig siratják döglött társukat,
egész álló nap képesek siratni,
addig siratják, hogy már nem is lesz értelme az életüknek,
mert mégis miért élne egy kanári,
ha nem azért, hogy azt a nyomorult kis életét megoszthassa valakivel,
és akkor hiába már, hogy a kedvenc Jonatán alma
vagy zsenge tyúkhúr és pitypang van ebédre,
nem, a szomorú kanári állapota ettől a reggeltől kezdve
percről percre láthatóan romlik,
csak áll a tetem felett, fejét sem forgatja,
és siratná, de nem tudja, és jajgatna, de nem tud,
némán áll a tetem felett a szomorú kanári,
és nyilván gondol valamire,
biztosan arra, hogy ez most rossz,
mert semmi másra nem tud gondolni az a szomorú kanári,
mint hogy ez most igen, igen, igen rossz,
és végül is, ha jól meggondoljuk, igaza van.
Vajna Ádám "mellékesen" skandinavisztika szakos az ELTE-n, és ilyeneket is tud:
(borítófotó: Oláh Gergely/pannontukor.hu)